Kiállítás

Freedom Közösségi Ház tisztelettel meghívja Önt, családját és művészetszerető barátait RÁCZ PÉTER festő kiállításának megnyitójára, 2016. november 5-én, 15 órára.

Helyszín: Freedom Közösségi Ház, Debrecen,  Gázvezeték u. 50.

A konkréttól az expresszivitásig

Rácz Péter Színvarázs című kiállítása elé

Rácz Péter festményeivel legutóbb akkor szerencséltettem találkozni, amikor a Monteverdi-élményt fürdette olajba, találkozott a paletta és a kotta, jelenítette meg zenei ihletésű vízióit megannyi táblán az idén jubiláló, 20 éves Izatom Art Galériában a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának épületében.  

Többféle vonatkozásban is korszerűnek mondhatjuk az ő képi hangját, mert mai módon individuális, önmagát fejezi ki, amikor a témáit kifejezi, kivetíti magából. Ő abban különbözik tőlünk, hétköznapi halandóktól, hogy le tudja képezni azokat a vízióit, amelyek képzelete vetítővásznán keletkeznek. A mi fantáziánkban is születnek mutatós-eszméltető látványok, de nem tudjuk azokat leképezni, falemezre vinni, nem tudjuk objektivizálni. A mi látványaink megmaradnak képzeletieknek, nem válik belőlük műalkotás, művészeti tárgy, amit otthonunkban a szegre akaszthatunk.  Általában nagyvonalúságot mutat témái kidolgozásában, inkább motívumokat ragad meg, hangsúlyoz laza ecsetvonásaival, nem törekszik részletezésre, nem aprólékos ábrázolással van találkozásunk, hanem atmoszférikus lényegmegragadással, ennél fogva egy expresszionista festő munkáit láthatjuk. Más (korábbi) művei kapcsán nevezték őt impresszionistának, de szerintünk inkább az expresszionista jelző áll rá. Az impresszionista a színeset keresi a térben, s ha megtalálta, részletesen megfesti azt, tobzódik a nüanszokban, hisz mindenképpen tetszeni akar. Az expresszionista nem, a tetszésnél fontosabb neki önnön belő képvalóságát minél hűbben megjeleníteni. Önmagához akar hű lenni, nem valami vélt vagy valós külső igényhez, elváráshoz. Az expresszionizmus jelenlétére utal a belső (vagy lelki) tartalom túlexponáltsága, a határok, színek erősebb elmosása, összemosása. 26-28 tábla képezi ezt a tárlatanyagot, a képek túlnyomó részén ebben az évben száradt meg a festék.  

Rácz Péter művészneve Velikiy60. (1960-ban született, a velikij pedig azt jelenti: nagy. Orosz barátai, ismerősei ragasztották rá ezt a jelzőt.) 1975 óta fest kisebb-nagyobb odaadással, a nagy múltra visszatekintő Medgyessy Képzőművészeti Kör foglalkozásait is látogatta. Mintegy 35 évvel ezelőtt közösen állította ki munkáit Maksai Jánossal. Mindketten ifjonti hévvel keresték a rájuk leginkább jellemző, nekik leginkább megfelelő kifejezési módokat, ábrázolási metódusokat. Gondolkodására, alkotási módjára ekkoriban Kapcsa János volt legnagyobb hatással. Mintegy öt-hat éve újult szorgalommal fest, munkái eljutottak távolabbi országokba is: Oroszország, Japán, Kanada. Szívesen kísérletezget a legkülönbözőbb anyagokkal, technikákkal: az akrillal, az olajjal, a temperával, lakkal, tussal. Pálcikák, spaknik, spatulák is a festőeszközei közé tartoznak olykor az ecsetek mellett - portréi, álportréi, tájképei, áltájképei mintázásakor. Táblái azt mutatják, hogy valóságelemekből indul ki: figurális felületeket vehetünk szemügyre, naturálisakat-természetelvűeket, mégis jelen van valamilyen módon nála az elvontság, az absztrakció. Az mondható rá, ahogyan Kádár Nagy Lajos Holló László-díjas festőművész látja saját munkáit, hogy azok organikus absztrakciók. Vagyis a természetesből indul ki, a tapasztalatiból, s eljut a fantázia terrénumára, elvonttá válik a kép, gondolativá, intellektuálissá. Stilizálja a látványt, egyszerűsíti, súlypontoz a képalkotó elemek között, sok mindent lehalkít, visszafog, egy-két elemet viszont végletesen felerősít. Így rugaszkodik el a reálistól, a sültrealistától mindenképpen.  Látványainak mögöttes tartományaiban, övezeteiben nyugodtan kutathatunk közvetett gondolati tartalmakat.

Egy jeles luzitán ecsetmester (kinek neve: Antonio Cuvinha) tetszését fejezte ki egyik képe láttán, megjegyezve: „Szeretem a festményt, ezzel a metafizikai atmoszférával”. Molnár Sándor kortárs alkotó véleménye pedig: „A kavargó színek bűvésze, újszerű formák drámai szintézisbe varázslója vagy! Színeid ütköztetése szikrázóm élményt adott…”

E tárlat címe: Színvarázs. Sokszor adtak már hasonlót a művészek, vagy esetleg ugyanezt, nincs benne semmi különös. A különös a látásmódban van, a nagyvonalú, könnyed ecsethasználatban, a merész képi beszédben, a szinte fölpiszkáló-pukkasztó vizuális dikcióban, amely bizonyos képeken olyan atmoszférát teremt, amely rokonítható az ősbeat-kultúra hangulataival, mintha fölhorgadnának tábláin a Jack Kerouac-os ellenkultúra fésületlen törekvései, egy lázadó, önsebző szabadságvágy. Megjelenítő képessége, mintázó-tükröző adottsága, képalkotó tehetsége átlagon felüli, nagyon sok lehetőség, talentum ott rejlik az ő kezeiben, ujjaiban, no meg persze az agytekervényeiben. Látásmódja lényegre törő, hamar rálel egy-egy alkotandó kép szubsztrátumára, s könnyű kézzel viszi felületére képekbe transzformált mondanivalóját. Mára bizonyára nagyon komoly művésszé válhatott volna, ha kezdettől szívvel-lélekkel szolgálja az ecsetet, ha ifjonti korban művészi pályára lépett volna. Remekül tud gondolatot vizualizálni, vagyis látható dimenziókká másítani, jól ismeri az átjárhatóságot gondolat és képiség között. Vannak, akik azt mondták róla, hogy festhetne olykor közérthetőbben, nem ennyire intellektuálisan, s lehetnének a táblái olykor derűsebbek-vidámabbak is, de ő olyan festőművésznek látszik, aki nem tud lemondani a filozófiai értelemben vett GOND kifejezéséről, nem valószínű tehát, hogy elmozdulna valamiféle szimplicitás felé. A szándékoltan jelentéses festési mód látszik tartósan jellemezni. Fölvillan persze itt a mediterrán derű is, gondoljunk a portugáliai élményeire, művész lévén magasan áll benne az asszociativitás szintje. Volt, aki egzisztencialista jelleget olvas le az ő tábláiról, olyan művésznek sejtve őt, aki fájlalja az ember árvaságát, gyámolítatlanságát, elhagyatottságát, mások tulajdonítanak neki bizonyos rebellis hajlamot, megint más valaki a posztmodern hiányérzet megfogalmazódásait látja a képein. Azért is tudnak ezek a festmények élménnyel szolgálni, mert alkotójuk élményképes ember, van benne szenzibilitás meghallani a nagy kérdéseket, s van benne hajlandóság ezekre képi válaszokat keresni.

Minden okom megvan tehát arra, hogy a kedves közönség figyelmébe ajánljam Rácz Péter sajátos, határozott színvilágú festményvilágát, s ki-ki döntse el, meddig jutott az alkotó az ecsettel viaskodás donkihótei útján.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------            

Edgar Degas, a kitűnő francia képzőművész mondta: festeni nagyon könnyű annak, aki nem tudja, hogyan kell, de nagyon nehéz annak, aki már tudja. Én abban reménykedem, hogy Rácz Péternek nehéz volt ezt a képanyagot létrehozni.

Kassák Lajos nem sokkal a halála előtt azt üzente a magyar irodalomnak, hogy a költők ne verseket írjanak, hanem költeményeket, a képzőművészeknek pedig azt, hogy ne képeket készítsenek, hanem festményeket. Szerintem ezek itt festmények.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(Erdei Sándor)

2106. november 5. Freedom House, Debrecen (Tégláskert)